Sárkánycsalogató

Fülszöveg:

Józsi, a pizzafutár egyetemi hallgató egy másnapos reggelen utat nyit a világok között, s rászabadít egy sárkányt Budapestre. Nyomában ott van Béla, a lovag, akinek a sárkány tojására fáj a foga. Aki ugyanis megszerzi a sárkány tojását, elnyeri a szépséges királylány kezét.
Miután feldúlják az Oktogont, ellopnak egy tehenet és legyőzik a gonosz boszorkát, a tabletébe kapaszkodó, nyegle fiúról kiderül, hogy pont olyan nemes, önfeláldozó és hűséges, mint Béla lovag, s ketten együtt nagyon sok mindenre képesek szívük hölgyéért.

Véleményem:

Szeretem, amikor egy könyvnek a fülszövege rövid, velős és ígéretes, ebben az esetben is pont ez volt az, ami felkeltette az érdeklődésemet. Na meg a másik, a kotyogós kávéfőző. Hát mégis kinek jut eszébe egy kotyogóst tenni a könyve borítójára?! Nem tudtam, de éreztem, hogy meg kell ismernem ezért a remek húzásért.

A történet tulajdonképpen olyan, mintha egy klasszikus tündérmesét leöntenénk egy nagy kanál felnőtt poénnal, és az egészet belehajítanánk a 21. századi Budapestre, annak minden bájával és lepukkantságával. Józsi, a főhős, egy tipikus pesti fiatal, nyűglődik az egyetemmel, de nem meri megmondani szüleinek, hogy esze ágában sincs befejezni, a hétvégi bulizásra valót pedig pizzafutárkodással igyekszik előteremteni- már amikor nem alszik el reggel és időben beér dolgozni.

A váratlan események láncolata azzal indul, amikor a termetes sárkány megjelenik Budapest utcáin, Józsinak pedig szép lassan rá kell jönnie, hogy hiába húzná szíve szerint a nyakába a paplant, itt bizony most cselekedni kell, és ha tetszik, ha nem, hősiesen helyt állni. Főleg, hogy ezzel a nemes magatartással még szíve hölgyét, Sárát is magába bolondíthatja, aki lelkes állatvédőként igyekszik megmenteni a tűzokádó dögöt.

Ezzel párhuzamosan bepillantást nyerünk egy másik világ történéseibe is, ahonnan ugyebár a méretes gyík lelécelt, és ahol boszorkányok, varázslók, és még lidérccsirkék is tanyáznak. A két világ eseményei természetesen szép lassan összefonódnak, amiből számos konfliktus és bonyodalom származik.

 Eleinte kicsit aggódtam, hogy ez nem az én könyvem lesz, lassan rázódtam bele a hangulatába, nyelvezetébe. Amikor viszont sikerült felvennem a ritmust, már nagyon élveztem, és fetrengve röhögtem a teraszon. (Apukám: „Hát te meg mit olvasol?” Én: „Egy könyvet, amiben egy sárkány rászabadul az Oktogonra, és van benne egy lidérccsirke, ami folyton azt mondja, hogy mit-mit-miiiiiiiiiiiit!” Apukám: „Úúúúúúúúúr Isssssssssten…” )

A szereplőket hamar megkedveltem, tetszett Józsi és barátai életszagúsága, de a leginkább Hollus nőtt a szívemhez, imádtam az ironikus, kicsit bunkó stílusát. Béla karaktere egy kicsit langyosra sikerült, egy lovagtól egy picit több „tökösséget” vártam volna, de ettől függetlenül vele sem volt problémám.

Összességében egy nagyon kellemes, rötyögős, könnyed olvasmányt kaptam, aminél külön örvendetes, hogy magyar szerző tollából, magyar környezetben játszódik. Előbb-utóbb igyekszem beszerezni a második részt is, remélve, hogy hasonlóan szórakoztató kikapcsolódást nyújt majd.

Értékelésem: 5/4,5

Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretik a humorosabb, könnyedebb fantasztikus sztorikat, és persze azoknak, akik kíváncsiak arra, hogy miért mondja egy lidérccsirke folyton azt, hogy „Mit-mit-miiiiiiiiit?” :)